• Hírek
  • A legutóbbi fejlesztések a talajművelés-technológiában

A legutóbbi fejlesztések a talajművelés-technológiában

A legutóbbi fejlesztések a talajművelés-technológiában

Megoszló vélemények

Már rég magunk mögött hagytuk azokat az időket, amikor az ekéket lovak vagy éppen ökrök húzták. Manapság sok-sok lóerővel bíró, nagyméretű traktorok vontatják az ekéket könnyedén a szántóföldeken. Ugyanakkor úgy tűnik, fordulóponthoz értünk. Valóban szükség van az összes gyom eltávolítására és a talaj több centiméter mélyen való megnyitására?

Az eke évezredek óta van használatban. Egyiptomban olyan, Kr.e. 1200 körül született rajzokat találtak, amelyeken egy ökör húzta és földműves irányította, ekeszerű szerkezet látható. Kezdetben a földművelők úgynevezett kaparóekét használtak, ami megnyitotta a talajt. A fordítóeke megjelenése fontos előrelépést jelentett a földművelésben. Az eke egy kormánylemez felszerelésével nem csupán árkot nyitott a talajban, hanem meg is forgatta azt. Ez azt jelentette, hogy végül a gyom alulra került, a tápanyagokban gazdag talaj pedig felülre. Az idő múlásával az ekék folyamatosan fejlődtek. A fa helyét fém vette át, az ekét különféle alkotóelemekkel egészítették ki. A 18. században a fejlesztések sűrűn és gyorsan követték egymást, nem véletlen, hogy az eke ebben az időszakban vált olyan, kereskedelmileg is életképes termékké, amelyet már megérte gyártani.

Azóta az eke számtalan gazdaságban vált elengedhetetlen szerszámmá; olyan nagy gyártók, mint a Lemken, Kongskilde és Pöttinger évek óra sikeresen gyárt gépeket szántáshoz

Szántás helyett: talajművelés

A csökkent mértékű szántás viszonylag frissen felmerülő igény, és e tekintetben lényeges eltérések vannak az egyes országok között. A tengerszint feletti magasságban egyértelmű változatosságot mutató országokban, például Németországban a földművelés ezen új formája már egy ideje számottevő népszerűséget élvez. Eközben a viszonylag sík területekkel és intenzív mezőgazdasággal rendelkező országokban – ilyen például Hollandia – még mindig a szántás „régimódi” gyakorlata számít messze a legnépszerűbbnek. Ugyanakkor a szántás visszaszorulása a síkvidékibb országokban is fokozatosan terjed, különösen a biogazdálkodók körében.

Miből áll a csökkent mértékű szántás?

Ebben a földművelési formában a gazdálkodó csak meglazítja a talajt. Ez eltér a szántástól, ahol a talajban akár 30 cm mélységbe is lehatolnak, azt átforgatják, ez pedig azt jelenti, hogy a talaj rétegzettsége sérül. A csökkent mértékű szántás célja annak biztosítása, hogy a talaj jobb szerkezetet, és ennek eredményeként jobb biodiverzitást őrizzen meg. A talajba több víz képes bejutni, és a fontos tápanyagokat is jobban megtartja. Ennek a megközelítésnek egy további előnye, hogy megelőzi az olyan problémákat, mint az erózió.

Fontos azonban rámutatni, hogy a csökkent mértékű szántásra való átálláshoz jóval többre van szükség, mint a szántással való egyszerű felhagyás. Akár éveket is igénybe vehet az optimális eredmények elérése, továbbá nagyon fontos megismerni, a múltban mi történt a talajjal.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet

A csökkent mértékű szántást az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) széles körben népszerűsíti. A „konzervációs mezőgazdaság” szélesebb körű gyakorlatának elemeként az ENSZ ezt olyan módszernek tekinti a haszonnövények előállításában, amely kevesebb erőforrást igényel, és megfelelő nyereséget biztosít fenntartható módon, miközben a környezetet is óvja. Az ENSZ három alapelvet állapított meg a csökkent mértékű szántás megvalósításának mikéntjére:

  • A talaj lehető legkisebb mértékű megzavarása gépekkel (szántás). Ez segít megőrizni az ásványi anyagokat, megelőzni az eróziót, továbbá a talajban fenntartani a víz szintjét.
  • Állandó szerves talajtakaró. Ez lehetővé teszi a talaj számára a megfelelő biodiverzitás elérését. A talajtakaró növényréteg lebomlik, ennek eredményeként pedig trágyaként működő szerves anyag jön létre.
  • Fajok diverzifikálása. A szántóföldön legalább három különböző haszonnövénytípust ajánlatos váltogatni. Következésképpen a haszonnövényeket és a talajt érintő fertőzéseknek nincs esélyük felütni a fejüket. A diverzifikáció ráadásul támogatja a jobb talajszerkezetet is.

A kutatások általában kedvező eredményeket mutatnak a csökkent mértékű szántás tekintetében. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a gazdálkodók pénzt takarítanak meg, a haszonnövények előállítása kevésbé időigényes, és a környezet is sikerül megóvni. Akkor miért nem tért át mindenki erre a művelési módszerre?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához előbb át kell tekintenünk a különféle elérhető módszereket. A csökkent mértékű szántásra nem létezik egyetlen konkrét rendszer – változatos lehetőségek vannak, és érdemes próbálgatni. Viszonylagos sikere ellenére ez az új technológia még mindig a fejlesztések korai szakaszában jár. Ráadásul a megfelelő haszonnövény kiválasztása rendkívül fontos. Ami a gabonanövényeknél jól működik, a burgonyánál egy teljesen más történet lehet, és akkor még nem szóltunk a talajtípusról, valamint az adott talajon korábban folytatott művelési módról. Egy másik kérdés, hogy a haszonnövény-termesztőknek képesnek kell lenniük, hogy finanszírozzák az átmenetet. Az világos, hogy a csökkent mértékű szántásra való váltás valamennyi beruházást igényel az első néhány évben. Több év is eltelhet addig, amíg a talaj eléri az optimális állapotot, illetve a haszonnövényhozamok a kívánt szintre emelkednek, illetve a gazdálkodóknak figyelembe kell venniük annak a lehetőségét, hogy kevesebb terményt takarítanak be. Ugyanakkor az átálláshoz gépekbe is be kell ruházni.

Sávművelés

A sávművelés az Egyesült Államokban élvez népszerűséget. Ez az eljárás a talajnak kizárólag az elvetett magokat tartalmazó részét zavarja meg. A többi talaj ezzel szemben tulajdonképpen „érintetlen” marad. Ezt az alapelvet Európában is alkalmazzák a cukorrépa-művelésben. Papíron a sávművelés számít a legjobb módszernek a csökkent mértékű szántás megvalósítására. A teljes szántóföldön jelen van egy talajtakaró haszonnövény – például mustár –, de a tényleges művelés csak a magágyra terjed ki. A sávművelés azonban speciális gépek alkalmazását igényli, és nem is minden talaj alkalmas rá.

Előnyök
(Az ENSZ és más tanulmányok alapján)

  • Növeli a szerves anyagokat a talajban
  • Megőrzi a vizet a talajban a szervesanyag-rétegnek köszönhetően (kisebb erózió)
  • Javítja a talajszerkezetet és a gyökérzónát (több giliszta)
  • Megőrzi a tápanyagok és a növényvédőszerek meglévő szintjét
  • Nagyobb termelőképességet és hozzáférhetőséget biztosít
  • Lehetővé teszi magasabb C- és CO2-szintek megjelenését a talajban (szerves anyagok)
  • Elősegíti a betegségek megelőzését
  • Üzemanyagot takarít meg

Problémák
(Az ENSZ szerint)

  • A folyamat bizonyos időt kíván. Az első eredmények elmaradhatnak a várakozásoktól, továbbá előfordulhat, hogy az optimális feltételeket a talaj is csak néhány év alatt éri el
  • Van rá esély, hogy a gazdálkodónak új gépekbe kell beruháznia
  • A talaj múltbeli sorsa is lényeges. A csökkent mértékű szántásra nem minden talajtípus alkalmas

És az ítélet? 

Nincs egyhangú válasz arra a kérdésre, hogy melyik művelési mód a legkönnyebb, legjobb vagy ideális. Sok függ a körülményeken. Az egyetlen bizton állítható dolog, hogy a csökkent mértékű szántás kedvezően hat a környezetre, és megelőzi az eróziót. Az eredmények számottevően függnek az adott régiótól is. Úgy tűnik, a csökkent mértékű szántást előnyben részesítik a dombvidékeken, az ugyanis segít megelőzni az eróziót, bár a másik mérlegelendő szempont, hogy az adott haszonnövény vagy talaj alkalmas-e erre a művelési fajtára.